Erdélyi kopó
241. számú FCI standard
Származás:
Magyarország
Felhasználás:
Munkakutya, kopó. Kitûnõen hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messzehangzó, magas, csengõ hangot hallat. Vadászatokon vezetõjétol távol is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik.
FCI besorolás:
VI. fajtacsoport Rókakopók, vérebek és rokon fajták
1.2. szekció Középnagy rókakopók munkavizsgával
Rövid történeti áttekintés:
Õsi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a fõúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezõgazdaság és erdõgazdálkodás fejlodésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdõségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdodött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentos állománya van Romániában.
Általános megjelenés
Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erõs és izmos végtagjai, faroktûzése a közép-európai kopó típusára jellemzõ. Közepes termetû kopófajta. Az erdélyi kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Atletikus, nem durva, de nem is vékony csontú.
Fontos arányok:
Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A marmagasság és a törzs hosszának aránya 10:11.
Viselkedés és jellem:
Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsõséges idõjárást is bírja.
Testfelépítés
Fej
Hosszúkás, de nem elhegyesedõ kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget.
Fejtető: /agykoponya/ fejtetõ nem ráncos
Koponya: Enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. A szemboltívek gyengén fejlettek.
Stop: Gyengén kifejezett.
Arckoponya:
Orrtükör: Nem túl tompán metszett, fekete színû. Az orrcimpák mozgékonyak; az orrnyílások tágak.
Fang: Az orrhát egyenes.
Ajkak: Szárazak, feszesek.
Állkapocs/Fogak: Állkapcsa erõteljes. Fogai erõsek, jólfejlettek, a fogképletnek megfelelõ teljes ollós harapás.
Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett.
Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. Színük sötétbarna. A szemhéjak jól a szemgolyóra fekszenek.
Fülek: Középmagasan tûzöttek, nem túl nehezek, ráncosodás nélkül a pofára simulva lógnak. Tövüktol kiszélesednek, majd kerekded végükig elkeskenyednek. Elõrehúzva eltakarják a szemet, de általában nem érnek azon túl.
Nyak
Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bõr kissé ráncos. Kis lebernyeg megengedett, de nem kívánatos.
TestKopó
Felsõ vonal: Egyenes
Mar: Kifejezett
Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal.
Ágyék: A szukánál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett.
Far: Mérsékelten csapott.
Mellkas: A szegycsont nem elõreugró. Mellkasa hosszú és nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól biztosítja.
Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.
Farok
Középmagasan tûzött, eroteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, lehetõleg a csánkon egy-két centiméterrel túlér. Izgalmi állapotban ívelt formában a hátvonal fölé emeli, de hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják.
Végtagok
Elülsõ rész: Az elülsõ végtagok oszlopszerûen támasztják alá a törzset. Elölrõl nézve a végtagok állása párhuzamos, a széles mellkas miatt megfeleloen széles.
Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelõen hosszú, és mérsékelten dõlt.
Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek.
Alkar: Egyenes és szimmetrikus.
Elülsõ mancsok: Nagyok, zártak, erõs, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek.
Hátulsó rész: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt.
Comb: Hosszú
Csánk: Mélyen helyezõdõ.
Hátulsó lábközép: Egyenes és párhuzamos. Hátulsó mancsok: Jól zártak, erõs ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, és rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek. A farkaskarmok eltávolítandók.
Mozgás
Lépése nyújtott, sohasem tipegõ. Ügetése térölelõ. Munka közben vágtája rendkívül kitartó.
Bőr
Az erdélyi kopó bõre közepesen vastag, fõleg a nyaktájékon kissé laza, de sohasem redõzött. Pigmentált, sötét színû. A szabad borfelületek feketék.
Szőrzet
Szõr: Egész testét, hasa alját is rövid, sûrû, egyenes szálú, testhez simuló tömött szõr borítja. A szõr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szõrfogók és lécek elõfordulnak. A szõrzet durva tapintású, fényes. A fedõszõrzet alatt aljszõrzet található.
Szín: A kopó szõrének alapszíne fekete. Nem túl sötét, cserszínû jegy pont formájában mindig található a szemboltíven. A fangon és végtagokon cserszínû jegyek vannak. A cserszín határozottan elkülönül a feketétõl. Fehér jelzés lehet az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, továbbá a nyakon gallér formájában, a mellen, a mellkas táján a mancsokon, a végtagokra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület 1/5-énél több fehér szín nem kívánatos. A fej és a hát lehet kormos.
nagyság és testsúly
Marmagasság: 55-65 cm
Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az összbenyomás a döntõ!
Súly: min.: 25kg
Hibák
Az elõbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendõ, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
Kizáró hibák:
Az agy- és arckoponya túl keskeny, túl hosszú, vagy kerekded
Enyhe, vagy nagyon erõsen kifejezett stop
Hibás fogazat
Rövid fang
Könnyû, terrieres, vagy agaras jellegû fül
Drótszor; puha, hullámos, ritka szõrzet
Barna vagy kék szín jegyekkel
Agresszivitás, ideggyengeség
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedõ, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.